Kilenc följegyzés az elszakadásról Szirák Péternek
egyedül az anya
folyton az elszakadás
a csönd a sír
*
talán mégis a kertbe
az ablak elé
hogy lássam hogy nincs
*
vonszolom viszem
hordom hurcolom
nem neheztelek Lélek
*
fölemelni még egyszer
mint egy lehántolt
jéghideg nyárfát
*
mennyi mulasztás
szemközt az elmúlással
hány félrehallás
*
mint a lélegzet
a test melege
ahogy még összeérünk
*
mondhattad volna
akkor amikor
horpadt párna monitor
*
ujjaim az arcodon
a kézfejeden
csak én érintek
*
leszakadhatna
(nem szakad le)
megnyílhatna (zárva marad)
(Megjelent az Alföld 2022/5-ös számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Zoltai Bea munkája.)
Hozzászólások